Problémák a magyar internet gerinchálózatán
2011. január 27.
2011. január 25-én a fél országban több órára megszűnt
az internet
elérés lehetősége, illetve rengeteg szerver elérhetősége,,
mert az
M6-os autópálya építkezésénél véletlenül elvágtak egy
fontos kábelt.
Hogyan történhet ilyesmi az állítólag atombiztos internettel?
Az interneten bármi megtörténhet - foglalja össze a
hosszúra nyúlt
magyarázat végén a tanulságot a Budapest Internet Exchange
vezetője,
hogy hogyan is vághatja le a fél országot az internetről
egy egyszerű
kábelszakadás.
A BIX központjában megy szinte a teljes magyar internetes
adatforgalom, másodpercenként száz gigabit.
A kábelszakadás önmagában még semmi. Ilyesmi heti rendszerességgel
történik az országban, és a felhasználók tízből kilencszer
észre sem
veszik. A hálózat redundáns, vagyis ha kiesik egy útvonal,
automatikusan egy másikra tereli át az adatforgalmat
a rendszer. Ha
egy szolgáltató hálózatán belül szakad el a kábel, olyan
gyors az
átállás, hogy egy YouTube-videó (aminek éppen az a lényege,
hogy
aközben töltődik le, hogy nézem) meg se reccen bele.
Ha olyan kábel
szakad el, amin két szolgáltató kommunikál, akár egy-két
percig is
eltarthat, míg az adatforgalom magához tér; ez arra
elég, hogy az
ember párszor rányomjon a frissítés gombjára, elmormoljon
egy
káromkodást, de mire a szolgáltatót hívná felháborodottan,
hogy elment
a net, az már vissza is jött.
A kábel azért szakad el, mert nem mindig tudjuk, hol
van. Egészen
hihetetlen, de a kommunikációs (meg mindenféle egyéb)
vezetékek
térképe a városokon kívül akár több méteres pontatlanságokat
is
tartalmazhat. Városban kicsit jobb a helyzet, ott legalább
annyi
biztos, hogy a járda alatt megy a kábel. Hatvan centi
mélységben
valahol ott van egy 110 milliméter átmérőjű műanyag
cső, telerakva 32
milliméteres kisebb csövekkel, azokban futnak az üvegszálak,
egy
kábelben 24-288 darab. Ha ebbe egy építkezésen belecsap
a melós
csákánnyal, csak pár szál törik meg, de ha nekimegy
a markoló, úgy
tépi el, mint a pókhálót.
Még súlyosabb a helyzet a tenger alatti szuperkábelekkel,
azokat
leteszik a tenger fenekére (a modernebb technológiáknál
már van egy
robot, ami végigmegy a nyomvonalon, és leássa egy-két
méter mélyre),
aztán belepi az iszap, meg benövik a korallok. Ha a
tízcentis kábelre
véletlenül pont rádobja a horgonyt egy százezer tonnás
teherható, vagy
csak beleakad, el lehet képzelni, mi marad belőle: napokig
szokták egy
ilyen baleset után keresni a több tíz kilométerre elsodródott,
szétroncsolt kábelvégeket. Ez sem ritkaság, évente pár
tucatszor
történik tenger alatti kábelszakadás a világon, a hajók
mellett
földrengések szoktak ilyesmit okozni, meg amikor Vietnam
partjainál a
halászok felszedik a kábelt, hogy aztán eladják fémhulladékként.
És
még ezt is simán átvészeli az internet, amikor legutóbb
súlyosabb gond
volt belőle tavaly decemberben, akkor olyan pech ütött
be, hogy négy
kábel szakadt el egyszerre; meg is halt a net Egyiptomtól
Indiáig.
A kábelszakadás tehát önmagában még nem végzetes, és
a kábel sem tud
túlterhelődni, ahogy a híradásokban néha elhangzik -
veszi át a szót
Angeli János, a BIX műszaki vezetője. Az optikai kábel
irtózatos
mennyiségű adatot képes elvinni, egy szálpáron fizikailag
elfér egy
terabit sávszélesség, vagyis a teljes magyar internetes
forgalom
tízszerese. Persze a kábelek végére olyan hálózati eszközöket
is kell
tenni, amik képesek ezt az adatfolyamot feldolgozni
és tovább
irányítani a kisebb rendszerekbe. A mai routerekben
és switchekben
olyan célhardver van, ami vidáman megbirkózik a hatalmas
adatforgalommal; a szűk keresztmetszet az a processzor,
ami ezeket a
hálózati eszközöket irányítja.
Ezek a processzorok meglepően kis teljesítményűek.
Ha az ember bemegy
a sarki boltba és vesz egy százezer forintos laptopot,
lehet, hogy
annak a processzora gyorsabb lesz, mint ami egy ilyen
több tízmillió
forintos szekrényt irányít. Nem is kell bele erősebb,
mert valójában
alig van dolga, csak kiosztja a munkát a brutálisan
erős
adatfeldolgozó csipeknek. Olyankor van gond, amikor
ez a központi
processzor valami hiba folytán értelmetlen adatokat
kap, és esetleg
még rosszul is van konfigurálva, és nem is veszi észre,
hogy
hülyeséget csinál, amikor a többi hálózati eszközt is
ilyesmikre
utasítja.
Ilyekor dőlhetnek el egymás után a szerverek, és üthet
be a nagy
halál, mint vasárnap a Magyar Telekomnál. Persze ehhez
általában több,
egymástól független hiba kell egyszerre, és még rendszertervezési
hiányosságok is, plusz még az is, hogy a rendszerben
ne legyen annyi
túlbiztosítás, hogy a kieső elemektől át tudják venni
a munkát. A
helyzet iróniája, hogy a Magyar Telekom rendszere az
országban a
legerősebbek egyikének számít ilyen szempontból.
Atombiztos?
A legenda szerint a mai internet ősét annak idején
az amerikai védelmi
minisztérium megbízásából úgy tervezték meg, hogy a
hálózat akkor is
működőképes maradjon, ha egy atomcsapás elpusztítja
pár fontosabb
csomópontját. Bár az atomos részt utólag cáfolják az
egykori
fejlesztők, az biztos, hogy az alapelv a decentralizáltság
volt, hogy
ha bármilyen ok miatt kiesne egy-két csomópont a rendszerből,
a
maradék akkor is üzemeljen. Hogyan lett ebből mára az,
hogy
kábelszakadás, kisebb-nagyobb szoftveres-hardveres hibák
a fél
országban kiütik az internetet?
A dolog valamikor akkor romlott el, amikor az internetszolgáltatás
és
a hálózatépítés elkezdett üzletté válni. Amíg az ember
atomerőművet
meg űrsiklót tervez, nem sajnálja a sokszoros túlbiztosítást,
hogy ha
véletlenül egyszerre romlik el valami, meg a tartalékja,
meg annak a
tartalékja, még akkor is legyen egy vésztartalék, ami
átveszi a
munkát. Ezt az elvet viszont nemigen lehet érvényesíteni
kereskedelmi
versenyhelyzetben.
Gerinchálózatot kiépíteni drága mulatság (az út feltörésével,
kábelfektetéssel, újraaszfaltozással együtt simán tízmillió
forintos
nagyságrend kilométerenként), a konkurenciától bérelni
szintén nem túl
szívmelengető opció, ezért a szolgáltatók hajlamosak
egyre kisebb
redundanciával dolgozni. Gazdasági szempontból érthető
is: ha a
költségeim másfélszeresre nőnek azért, hogy a rendelkezésre
állásomat
98 százalékról 99-re növeljem, ennek elhagyása remek
spórolási
lehetőség az üzleti tervben. Az ilyesmik miatt lesz
az internet egyre
kevésbé decentralizált, és egyre sebezhetőbb. Erre jó
példa a magyar
adsl-hálózat: saját hálózatot nemigen építenek a szolgáltatók,
inkább
az egykori Matáv vonalait bérlik. Egy adsl-kapcsolat
felépítése
tetszőleges szolgáltatónál úgy néz ki, hogy az ember
először
bejelentkezik a Magyar Telekom központjába, ott az adatbázisszerver
elirányítja a saját szolgáltatójához, és csak innentől
veszi át a
szolgáltató szervere az ügyintézést. Ezért történhetett
meg az, hogy a
vasárnapi nagy halált az ország szinte összes adsl-előfizetője
megérezte, attól függetlenül, milyen cégnél volt előfizetése.
Forrás: Index
Vissza
az előző oldalra |
Az oldal tetejére
|